Tegnap éjjel eszembe jutott, hogy a kedvesemmel egy 150 cm (vagy 120? most elbizonytalanodtam... ezért kell ez a blog...) széles ágyon aludtunk, közös paplannal, kb 4 évig. És egyáltalán nem volt kényelmetlen. A kapcsolatunk elején egymást átölelve, szemben aludtunk - mint sokan -, aztán ha ő fordított nekem hátat, akkor a lábujjaim közé vettem az achillesét, és ez nagyon jó volt. Vagy az is, mikor a karom a nyaka alatt, a másik kezem a derekán, és alvás közben összefontuk az ujjainkat. És azt már majdnem elfelejtettem, hogy mikor nagyon fáztam és felhúztam a térdem, a lábszáram a combjához simult. Nagyon jó volt vele aludni.
Később, mikor már nem voltunk együtt, de az éjszakát együtt töltöttük, egyszer arra ébredtem fel éjjel, hogy kitakart és simogatta a hátam. A mai napig nem értem ezt az esetet, hiszen ő szakított velem.
